Valószínűleg a kínaiak fejlesztették ki a porcelángyártás technikáját 620-as évek es a 900-as évek között.
A kilencszázas évek végén a kínai uralkodók porcelán "gyárakat" létesítettek, melyek feladata az volt, hogy a paloták, pontosabban a fejedelmek részére készítsenek dísztárgyakat.
Évszázadokon át sikerült megőrizni a porcelánkészítés titkát, így a kínai porcelán világhírű volt (az angolban még ma is sokszor "china"-nak, azaz szó szerinti fordításban "Kínának" hívják a porcelántárgyakat).
A porcelánkészítők a Ming dinasztia uralkodása alatt fejelesztették ki a jellegzetes kék-fehér festésű porcelánt.
Majd később már számos színt alkalmaztak és végül a tárgyakat Európába exportálták (az 1100-as években), hisz errefelé ismeretlen volt még ez a mesterség, így borsos áron el lehetett adni ezeket az árucikkeket. Nem csoda, hogy csak az igazán jómódáú emberek engedhették meg maguknak ezt a kuriózumot.
Az 1700-as évekre virágzásnak indult az európai porcelánipar és a minősége már a kínai porcelánéval vetekedett.
Olaszország, Anlgia, Németország, Franciaország voltak a porcelángyártás központjai.
A Herendi Porcelánmanufaktúra 1826-ban indult, mindössze néhány fős kis csapatával. Mára a Magyar Örökség része és világszerte ismert vállalattá nőtte ki magát.

1826-ban Stingl Vince Herenden kőedénygyártásba kezdett, de mivel nem tudta fedezni költségeit, a vállalkozás hamar csődöt mondott.
1839-ben Fischer Móré lett a gyár és innentől rohamos fejlődés volt tapasztalható, hiszen Mór volt az, aki felvirágoztatta a céget, aki bevezette a művészeti porcelángyártást.
S mára a Herendi porcelán sokszínűségének (4000 különböző mintával és 16000 formával dolgoznak), töretlen minőségének köszönhetően világszerte ismert és keresett termékeket kínál.